Szentistvánbaksa
a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében,
az egykori Abaúj-Torna vármegye
déli részén terül el. A falu a régi Abaúj
vármegye legrégibb községe volt.
A település nevének eredetével kapcsolatban
két etimológiai alapú elmélet létezik. Az
egyik értelmezés szerint a tájat valamikor
uraló nagy kiterjedésű bükkös és tölgyes erdőségekben
szénégetők telepedtek meg, és a halomba rakott,
felaprított félgömb alakú farakások (boksák)
után kaphatta a nevét a falu. A másik
variáció a név eredetének értelmezésére az, hogy
több száz évvel ezelőtt a lakosság nagy számban
tenyésztett kecskéket, amelyeknek húsa és teje
a tehenek elterjedése előtt kalória- és fehérjedús
táplálékul szolgált. A kecskék számára több helyen
sótömböket raktak ki, innen eredeztethető – a
baksózó kifejezés után – a község
neve.
Két Baksa-Baxa névvel találkozunk
1262-ben egy név nélküli oklevélen.
Felsew-Baxa a mai Koksóbaksa
és Alsó-Baxa a mai Szentistvánbaksa.
A lakói ekkor várjobbágyok voltak, amely intézmény
a XIV. században felbomlott.
Szentistvánbaksa Borsod-Abaúj-Zemplén
megye egyik jelentős régészeti lelőhelye,
a község területén egykor fennálló bronzkori emberi
település egységes képe mutatkozik az előkerült
leletek alapján. A község fölött egy uralgó magaslaton
az 1800-as évek végén avar kori,
cölöpökre épített halotti kamrák nyomaira bukkantak,
melyek a Kr.e. 2., vagy 3. sz. emlékei. Az 1930-as
években a miskolci Hermann Ottó
múzeum régészeti részlegének munkatársai ásatásokat
végeztek a szántóföldből ma is 10 méter
magasan kiemelkedő – az egykori "kriptát"magába
foglaló – dombon. Az ásatások során kerámia edények,
és avar-kori fegyverek maradványai kerültek elő
nagy tömegben. A sírhalmok körüli mai szántóföldeken
még napjainkban is számtalan kisebb kerámiatöredéket
és a zempléni hegyekből az avar-korban ideszállított
kődarabokat fordítanak ki az ekék a földből.
Szentistvánbaksának 1321-ben
már malma áll a Hernádon ami
kétségkívül jelentős gabonatermelésre vall. A
XV. században a Hegymegi
családnak is van birtokrésze Baxán.
1427-ben Alsó Baksa 1 jobbágyportával
van felsorolva a portális összeírásban. 1576-ban
Abonyi Imre a földesura, kivel
a lakosság áttért a református vallásra. 1608-ban
Szentistvánbaksa az abaúji református
egyházkerülethez tartozik. 1627-ben
Alsó, vagy Szent-István-Baksa
néven szerepel a vármegye jegyzőkönyv rovataiban.
1635-ben a török feldúlta a községet,
lakói elmenekültek. A mezőgazdasági foglalkozású
jobbágynépességre a következő században is megpróbáltatások
vártak. 1643-ben Abonyi
István Baxa örökös ura a megye portális
gyalogsága élére állíttatik. A hódoltság ideje
alatt elpusztult, 1715-ben cúriális
község, népessége nincs. Földesura 1744-1802-ig
Abonyi András, kivel kihalt az Abonyi
család. A Rákóczi-szabadságharc bukását
követő elnyomás idején csak néhányan lakták a
települést. A falu a XVIII. században
újra települt református magyarokkal. 1833-ban
mint magyar falu szerepelt, református templommal,
zsinagógával, 90 házzal, 691 lakóssal (179
római katolikus, 460 református, 52 zsidó)
és lisztmalommal. 1869-től 1920-ig 687-ről
592-re esett vissza a lakosság száma.
Az I. világháborúban a község lakói közül 11-en
haltak hősi haláltakik emlékhelye a községi temető
elején található. |
|
