Településtörténet
Szentistvánbaksa a mai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az egykori Abaúj-Torna vármegye déli részén terül el. A falu a régi Abaúj vármegye legrégibb községe volt.
A település nevének eredetével kapcsolatban két etimológiai alapú elmélet létezik. Az egyik értelmezés szerint a tájat valamikor uraló nagy kiterjedésű bükkös és tölgyes erdőségekben szénégetők telepedtek meg, és a halomba rakott, felaprított félgömb alakú farakások (boksák) után kaphatta a nevét a falu. A másik variáció a név eredetének értelmezésére az, hogy több száz évvel ezelőtt a lakosság nagy számban tenyésztett kecskéket, amelyeknek húsa és teje a tehenek elterjedése előtt kalória- és fehérjedús táplálékul szolgált. A kecskék számára több helyen sótömböket raktak ki, innen eredeztethető – a baksózó kifejezés után – a község neve.
Két Baksa-Baxa névvel találkozunk 1262-ben egy név nélküli oklevélen. Felsew-Baxa a mai Koksóbaksa és Alsó-Baxa a mai Szentistvánbaksa. A lakói ekkor várjobbágyok voltak, amely intézmény a XIV. században felbomlott.
Szentistvánbaksa Borsod-Abaúj-Zemplén megye egyik jelentős régészeti lelőhelye, a község területén egykor fennálló bronzkori emberi település egységes képe mutatkozik az előkerült leletek alapján. A község fölött egy uralgó magaslaton az 1800-as évek végén avar kori, cölöpökre épített halotti kamrák nyomaira bukkantak, melyek a Kr.e. 2., vagy 3. sz. emlékei. Az 1930-as években a miskolci Hermann Ottó múzeum régészeti részlegének munkatársai ásatásokat végeztek a szántóföldből ma is 10 méter magasan kiemelkedő – az egykori "kriptát"magába foglaló – dombon. Az ásatások során kerámia edények, és avar-kori fegyverek maradványai kerültek elő nagy tömegben. A sírhalmok körüli mai szántóföldeken még napjainkban is számtalan kisebb kerámiatöredéket és a zempléni hegyekből az avar-korban ideszállított kődarabokat fordítanak ki az ekék a földből.
Szentistvánbaksának 1321-ben már malma áll a Hernádon ami kétségkívül jelentős gabonatermelésre vall. A XV. században a Hegymegi családnak is van birtokrésze Baxán. 1427-ben Alsó Baksa 1 jobbágyportával van felsorolva a portális összeírásban. 1576-ban Abonyi Imre a földesura, kivel a lakosság áttért a református vallásra. 1608-ban Szentistvánbaksa az abaúji református egyházkerülethez tartozik. 1627-ben Alsó, vagy Szent-István-Baksa néven szerepel a vármegye jegyzőkönyv rovataiban. 1635-ben a török feldúlta a községet, lakói elmenekültek. A mezőgazdasági foglalkozású jobbágynépességre a következő században is megpróbáltatások vártak. 1643-ben Abonyi István Baxa örökös ura a megye portális gyalogsága élére állíttatik. A hódoltság ideje alatt elpusztult, 1715-ben cúriális község, népessége nincs. Földesura 1744-1802-ig Abonyi András, kivel kihalt az Abonyi család. A Rákóczi-szabadságharc bukását követő elnyomás idején csak néhányan lakták a települést. A falu a XVIII. században újra települt református magyarokkal. 1833-ban mint magyar falu szerepelt, református templommal, zsinagógával, 90 házzal, 691 lakóssal (179 római katolikus, 460 református, 52 zsidó) és lisztmalommal. 1869-től 1920-ig 687-ről 592-re esett vissza a lakosság száma.
Az I. világháborúban a község lakói közül 11-en haltak hősi haláltakik emlékhelye a községi temető elején található.





© 2010-2017 Minden jog fenntartva! Me-NET Kft. Miskolc
A weboldalak tartalmának, képeinek másodközlése, felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges